Az örök Húsvét

Van annak már öt éve, hogy - még inkognitóban -, térkép alapján indultam Csorvás felé, hogy megszemléljem azt a községet, ahová a Püspök atya helyezni kívánt. Előtte tán egyszer futottam keresztül Csorváson, és nem sok emlékem volt felőle.

Útnak eredtem tehát Szegedről és Orosháza után már nagyon figyeltem, mit láthatok meg a községből távolról. Már éppen a kanyarhoz közeledtem, amikor a mezők fölött, egyenesen előre tekintve megláttam egy templomtornyot. „Úgy, tehát ez lesz az! - mondtam magamban.”

A községben lassítottam, óvatosan leskelődtem, hogy a házaktól takart templomra rátaláljak. Egyszer csak egy tér nyílt előttem, oly hirtelen, hogy még bekanyarodni is elfelejtettem. De a tér másik oldalán már résen voltam, bekanyarodtam, s elámultam a nem is egy, hanem rögtön három templomtorony látványán. Lassan körbegurultam a teret, s jól szemügyre vettem leendő templomomat.

Megálltam, bementem a templomba, mely ugyanúgy nyitva volt, mint manapság is, és nagyon megtetszett nekem.

Azóta is, akár Orosháza felől, akár Békéscsaba felől érkezem hazafelé, a kanyar előtt előrepillantok, és meglátom a tornyot a kereszttel.

Múltkor eltűnődtem: mások is érkeznek Csorvás felé a negyvenhetesen, mások is először a tornyot pillantják meg a kereszttel. De ez miért hagyja őket hidegen? Miért nem veszik észre, hogy ez, a mindenek fölé magasodó kereszt a község legidőtállóbb pontja?

Pedig ők is, mikor év vége felé kezükbe vesznek egy következő évi naptárt s belelapoznak, kíváncsi szemmel keresik, mikor lesz jövőre a Húsvét. Mert a Húsvét un. mozgó ünnep: hol korábban, hol későbben van, méghozzá igen jól meghatározott időben: a tavaszi nap-éj egyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő vasárnapon. És ez így van már a kereszténység előtti időktől fogva, mert a zsidó nép Pászka-ünnepe előtt halt meg és támadt föl harmadnapra Jézus, s lett a keresztények számára így ez az ünnep a megváltás ünnepe.

Lehet, hogy a cím kissé hangzatosnak tűnik: örök Húsvét. A múltba visszatekintve valóban nem örök, csak vagy 3-4000 éve ünneplik. De ha hozzávesszük a tavaszi megújulás gondolatkörét is, melyhez kötődött annak idején a zsidó Pászka-ünnep, már sokkal nagyobb múlt béli távlatok nyílnak. Ha pedig előre tekintünk az időben, hitünk azt diktálja, ez valóban örök ünnep lesz.

Az eszmerendszerek szeretnek jelképeket választani maguknak, mert azokkal sokkal könnyebb hivatkozni önmagukra, mint hosszadalmas magyarázattal. Láttunk már sokféle eszmerendszert, s láttuk már lehullani csillagukat is. És minél erőszakosabb eszme volt, annál gyorsabb és nagyobb volt csillaghullásának szégyene.

Mindezek fényében mit is mondhatunk a keresztény eszmerendszer templomtornyok fokára tűzött, távolból is látszó, sokszor utat mutató kereszt-jelképéről? Mitől bírja magát ilyen jól? Hogy nem sodorták el újabb és újabb eszmeáramlatok? Szelídsége és életrevalósága őrizte meg a történelem viharai között is. Biztos pontnak tűnik; aki meglátja, rátalál, bátran irányíthatja lépteit, életét „toronyiránt”. Sok kiegyensúlyozott élet mutatja: ez az irány jó irány.