TOB - A Biblia

Mi a Biblia? Egy szempillantás a tartalomjegyzékre megmutatja, hogy ez egy "könyvtár": igen különböző könyvek gyűjteménye. Ha ezeknek a könyveknek bevezetését tanulmányozzuk, ez az első benyomás még megerősödik: tíz századra különbözőképen elosztva tíznél több különböző írótól származnak; egyes könyvek héberül íródtak (némely rész arámi nyelven), mások görögül; különböző tárgyakat ölelnek fel, történelmi elbeszéléseket, törvények szabályait, igehirdetést, imádságot, költészetet, irodalmat, elbeszélést.

Ennek a gyűjteménynek neve: a könyvek (görögül: ta biblia) egyes számmá változott: a Biblia (görögül: he biblia). Egy egységes könyvnek tekintették tehát, mégpedig mindenekfelett a Könyv-nek. Vajon miért?

Kitől ered a Biblia?

Mindezek a könyvek olyan emberektől származnak, akiknek meggyőződése, hogy Isten meghívta őket egy nép kialakítására, amely elfoglalja helyét a történelemben törvényhozásával és személyes és közös életszabályaival. Tanúságot tesznek mindarról, amit Isten evvel a néppel és ezért a népért tett. Elbeszélik Isten hívásait és az emberek reakcióit arra (dicsőítések, hálaadások, kérdések).

Ez a nép, amelyet Isten meghívott, először Izrael volt, amelyik a történelemben Kr.e. 1200-ban jelent meg, belesodródva, mint az összes szomszédos népek, azokba a kavargásokba, amelyek mozgalomba tartották a Közel-Keletet egészen a mi korszakunkig. Mégis, vallásuk különálló néppé formálta őket. Izrael csak egy, láthatatlan és felsőbbrendű Istent ismert el: AZ URAT (1). Azt a viszonyt, ami e népet Istenével egyesítette egy jogi fogalommal fejezte ki: a Szövetséggel. Teljes létét alávetette ennek a Szövetségnek és a Törvénynek, ami ebből következett és életmódja egyre jobban különbözött a többi népétől. A Biblia teljes héber része erre a Szövetségre vonatkozik, ahogyan azt Izrael élte és gondolta egészen a Kr.e. II. századig.

A zsidó nép, amelynek szétszóródását meggyorsította vallási központjának, Jeruzsálemnek lerombolása Kr.u. 70-ben és 135-ben, folytatásra talál a zsidó közösségben, amelynek mozgalmas, gyakran tragikus története többnyire száműzetés földjén zajlik. A különböző tendenciáknak, amelyek őket éltetik, alapját az Írás, nevezetesen a Törvény képezi, amelyet úgy tisztelnek, mint magának az Úrnak szavát. A zsidók olvassák és arra alapítják gyakorlati életüket a hagyományok keretében, amik az ősi Izrael életében gyökereznek, ezeket megfogalmazták és elfoglalták helyüket a Mishna-ban, a Talmud-ban és a midrash-ben.

Ugyanabban az időben, amikor a zsidó nép eltűnése zajlott, az első század tanúja volt a keresztény közösség létrejöttének, amely fokozatosan elvált a zsidóságtól. A keresztények számára Isten népének története beteljesedését a Názáreti Jézusban érte el; általa gyűjt egybe Isten minden emberfajt, hogy egy új Szövetség, egy új Testamentum (2) által vezetett néppé alakítsa őket. Ez egy végleges Szövetség, ami ellentétben az előbbivel, az Izraelt vezető Szövetséget nélkülözhetetlen szakasszá tette, ami a túlhaladottságra volt ítélve. A keresztények tehát régi Szövetségnek nevezték és az Izraeltől kapott bibliai könyvek együttesét Ószövetségnek nevezték el, míg azok a könyvek, amik Jézus személyéről és üzenetéről szóltak az Újszövetséget adták ki.

Jézus tanítványai és közvetlen követőik, akik az Újszövetséget fogalmazták meg, Jézusban látták Izrael várakozásának beteljesedését, az emberek várakozásának betejesedését abban a különleges formában, amit e népen belül kialakított. Természetesen Izrael szent könyveinek nyelvezetét alkalmazták, a századok során felhalmozódott történelmi és vallási tapasztalataiknak súlyával. Őket követve, a keresztény közösség felismerte az Ószövetségben Isten szavát, ugyanolyan módon, mint az Evangélium üzenetében. De, Jézus Krisztusban való hittel megvilágosítva, az Ószövetség új értelmet nyer, mintegy új könyvvé válik.

A zsidók Bibliája és a keresztényeké nem tartalmazza pontosan ugyanazokat a könyveket; az értelmezések különbözők lehetnek. De ebben a könyvben, ahol Isten szava visszhangzik a régvolt emberek felé és azok válasza Istenhez, életük értelmét keresik és felfedezik az utakat, amelyek Isten felé vezetnek. Azok, akik a Bibliára hivatkoznak megosztottak; mégis a Biblia folyamatosan meghívja minden ország és minden idők emberét, hogy lépjenek be az Istent keresők népébe, követve a pátriárkákat, a prófétákat, Jézust és tanítványait. Isten népének Könyve a Biblia, egy vég nélküli nép Könyve.

A Bibliát olvasni

A Biblia könyvei olyan szerzők vagy szerkesztők műve, akiket Isten szavának hordozóiként ismertek el népükön belül. Közülük sokan névtelenségben maradtak. Azonban semmi esetre sem voltak elkülönülve: népük része voltak, akiknek életmódját, gondjait, reményeit megosztották, még akkor is, amikor ellenszegültek nekik. Műveiknek jó részét a közösség hagyományai ihletik. Még mielőtt végleges alakjukat elnyerték, könyveik elég hosszú időn át a közösségen belül körbejártak és magukon viselik az olvasók visszhangját javítások, megjegyzések, sőt, többé-kevésbé lényeges átalakítások formájában (3). A legújabb könyvek meg néha a régebbi könyvek újraértelmezései és aktualizálásai.


A Bibliát mélyen áthatja Izrael kultúrája. E népnek, mint minden másnak is, megvolt a saját módja létének, az őt körülvevő világnak, az emberi méltóságának megértésére. Kifejezi felfogását a világról, nem rendszerezett filozófia keretében, de szokásokban és intézményekben, az egyének és a teljes nép spontán reakcióiban, nyelvének sajátos jellegén keresztül. A héber kultúra évszázadokon keresztül formálódott, ugyanakkor bizonyos számú állandó vonás megtartásával.

Izrael civilizációja sok közös ponton azonos az ősi Kelet egyéb népéével. Azonban az ősi Kelet nem ad magyarázatot mindenre a Bibliában; ezeknek a könyveknek nyelvezetét Izrael saját történelme alakította, ami egyedülálló a maga nemében. A Bibliának sok szava - főként az Újszövetségben - évezredes vallási tapasztalatot hordoznak. Hogy teljes gazdagságukat felfoghassuk, figyelembe kell venni az egész Biblia szövegösszefüggését és azoknak a közösségeknek életét, akik manapság folytatják az ősi Izrael létét.

Ez magyarázza meg, miért nehéz sokszor a mai ember számára akadálytalanul belépni a Biblia világába. Közte és a Biblia között jelentős távolság létezhet: időbeli távolság, kulturális különbözőség és mélyebb értelemben, az a távolság ami adódik egy írott szövegnél az eredeti üzenet és az olvasó között.

Ennek a távolságnak csökkentésére az exegetikához fordulunk, vagyis a szöveg megmagyarázásához. Minden időszaknak megvoltak a módszerei. Két-három évszázad óta a Nyugat egy történelmi exegetikát fejleszthetett ki, amihez a technikai fejlődés szolgáltatta az eszközöket (főként a tudományos régészet). Szándékuk pontosan rögzíteni a bibliai szöveget, pontosan megérteni a szavak értelmét eredeti környezetükben. Ennek a terjedelmes munkának eredményeire alapulnak a Traduction Oecuménique de la Bible bevezetései és jegyzetei.

A Biblia, Isten Szava

Az olvasó megállapíthatja, hogy a Biblia nem egyszerűen ősi irodalmi kincsek gyűjteménye, vagy egy nép erkölcsi és vallási történetének dokumentációs
forrása. A Biblia nem csak olyan könyv, ahol Istenről van szó; magától úgy jelenik meg, mint olyan könyv, amelyben Isten szól az emberhez, amint erről a biliai szerzők tanúsítják: "Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet számotokra (MTörv 32,47)". "Ezeket azonban feljegyeztem, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne (Jn 20,30-31)".

Semmiféle olvasat nem képes a bibliai szöveg e hatását eltörölni, ezt az állandó felszólítást, az akaratot egy éltető üzenet átadására és az olvasó csatlakozásra való megragadását. Az olvasó szabadon kitérhet e hatások elől, élvezheti a Bibliát csupán irodalomkedvelőként, vagy az őskori történelem iránti érdeklődésből. De ha elfogadja hogy párbeszédbe elegyedjen azokkal a szerzőkkel, akik hitükről tesznek tanúságot és elhatározásra szólítják fel, akkor eddigi életének értelme szembekerül létének alapvető kérdéseivel. Mert a Biblia és a hit, amelyre oly sürgető módon meghív, bár mélyen belegyökeresedett egy igen sajátos és hosszú történelembe, mégis túlárad a történelem egészén. A bibliai szerzők csak az Ige szószólói akarnak lenni, ami minden emberhez szól, minden időben és mindenhol. Századokon keresztül minden nyelvű és minden kultúrájú keresztény közösségek táplálékukat találták meg és találják meg most is ebben a könyvben, amelynek üzenetén elmélkednek és aktualizálják azt. Nem ok nélkül olvassák vagy éneklik a zsoltárokat, az Ószövetséget, a leveleket az Evangéliummal együtt a szertartások során; egységük a hit egységességével azonos. A Biblia tanúságtételére alapítva a hit nem egy ósdi elem. Az olvasó (még a nem hívő is) tudja, hogy ma is létezik, hogy a közösségeken belül - és néha azokon kívül - az emberek számára egy bizonyos mód a más emberekkel való kapcsolatra együttélésük során és megélni közöttük egy különleges létformát, ami az emberi történelemben éltetően hat. A Biblia mindig visszavezeti az olvasót a megélt hitre, amint a megélt hit mindig visszavezet a Bibliára, amiben gyökeredzik.

---

Lábjegyzet (1): Így kerül neve megemlítésre ebben a Bibliában, lásd Kiv. 3,14.15.

Lábjegyzet (2): Szövetség és Testamentum ugyanannak a héber szónak a fordításai, lásd Zsid 9,15, r jegyzetet. ---

Lábjegyzet (3): Lásd pl. a Bevezetéseket Izaiás és Ezekiel könyvéhez. ---

Tovább a ÓSz menühöz
Tovább az ÚSz menühöz
Vissza a kezdőlaphoz