TOB - A filippiekhez írt levél
A filippii egyház alapítása
A ma romokban heverő Filippi virágzó város volt az antik
időkben. A Pangos hegység lejtőjének lábánál, mintegy
tizenkét kilométerre a tengertől, egy, akkoriban jól
megművelt síkság felett helyezkedett el, arany- és
ezüstbányák gazdagították. Amikor II. Fülöp, Nagy Sándor
apja, ezt a területet bekebelezte Macedóniába,
újjáépíttette a várost, megerősíttette és saját nevét
adta neki (addig Krénides volt a neve, kis forrásai után).
Augustus, Kr.e 31-ben privilégiumokkal ajándékozta meg a
várost és római kolóniává tette, melyet nagyszámú
veterán népesített be.
Pál apostol második missziós útja alkalmával járt ott,
49-ben, vagy 50-ben, Szilás és Timoteus kisératében -
valószínűleg Lukács is velük volt, mivel ezen a helyen
kezdődik az első személy többesszámban írt elbeszélés
(Apcsel 16,10). Itt hirdette első alkalommal az Evangéliumot
Európában. A zsidók nem voltak sokan, zsinagógájuk sem volt,
összejöveteleiket a városon kívül tartották, a források
partján, talán a Gangitesnél (2 km-re nyugati irányban). Pál
apostol néhányat megkeresztelt közülük, így a
bíborárusnőt, Lidiát is, egy prozelitát, aki szállást
adott neki. Azonban nehézségek támadtak. Pál apostolt
bántalmazták és bebörtönözték, majd el kellett hagynia a
várost, csupán egy kis közösséget hagyott hátra, mely
főként régebben pogányokból állott (v.ö. Apcsel 16,11-40;
1Tim 2,2).
A levél elküldése
A levél szívből jövő hangja (v.ö. pl. 1,3-8; 4,1) azt
bizonyítja, hogy Pál apostol különleges vonzalmat érzett ez
iránt az egyház iránt. Állandó kapcsolatban maradt velük.
Ez volt az egyetlen közösség, melytől több ízben fogadott
el adományokat (4,15; 2Kor 11,8-9). Elve volt, hogy az
Evangéliumot "ingyen" hirdesse (2 Kor 11,7;
v.ö.1Tessz 2,9; 2 Tessz 3,7-9; 1 Kor 4,12, 9,15; 2Kor 11,9). Ha
filippiekkel másként járt el, ez minden bizonnyal azoknak
különlegesen testvéri magatartása miatt volt. Első ízben
segítségére voltak Pál apostolnak Macedoniából
Görögországba való elindulásakor. Később, amikor
megtudták, hogy újra börtönben van és szükséget szenved,
adományokat gyűjtöttek, megbízták Epafroditust avval, hogy
azokat elvigye hozzá és szolgálatában maradjon. De
Epafroditus megbetegedett és haza kívánt jutni. Pál apostol
hazaküldte, rábízva azt a levelet, melyben köszöntését
küldi barátainak, híreket közöl magáról és terveit
ismerteti velük, számtalan bátorítást és tanácsot ad a
közösség jó úton való haladásához. Egyik levele sem ilyen
szívélyes és baráti - kivéve a Filemonnak írt levelet.
Szent Pál fogsága
Amikor ez a levél íródott, Pál apostol fogságban volt,
bizonytalanságban a rá váró ítélet felől. Szokás szerint
ezért a "fogságból írt levelek" közé
számítják. Az Apostolok Cselekedetei alapján a Filippiben
töltött fogságon kívül csak a Cesareaban töltött
fogságról tudunk, mely Rómában folytatódott és mivel a
levél a "pretorium"-ot (1,13) és a császár házát
(4,22) említi, könnyen feltehető, hogy az Rómában íródott
(Apcsel 28,16.30-31). Ha elfogadjuk ezt a feltevést, akkor a
szeretet és megbocsátás (1,5), a veszéllyel és halállal
szembeni félelem hiánya (1,21) az apostol előrehaladott
korával magyarázható.
Ma azonban az egzegéták többsége úgy véli, hogy a levél
Efezusban íródott, ugyanabban az időben, amikor a két
Korintusiakhoz írt levél. Az Apostolok Cselekedetei az
apostolok életének csak néhány jellegzetes epizódjáról
számol be, melyek arra szolgálnak, hogy az Evangélium
terjedését mutassák meg. A több mint két éves efezusi
tartózkodásról (Apcsel 19,8-10) majdnem semmit sem tudunk.
Pedig a Korintusiakhoz írt levelek szerint Pál apostol már a
cesareai fogság előtt is több ízben volt fogságban (2 Kor
11,23), de Efezusban is komoly veszélynek volt kitéve (1 Kor
15,32; 2 Kor 1,8; v.ö. 2 Kor 4,8-10; 6,9). A levél többszöri
érkezésekről és távozásokról beszél. A filippiek
elküldték Epafroditust, Pál apostol visszaküldte, utána
Timoteus kellett, hogy érkezzék és híreket hozzon. Pál
apostol maga, ha kiszabadul, Filippibe szándékozott menni.
Hiába mondjuk, hogy könnyű volt a közlekedés Macedonia és
Róma között (via Egnatia), az ilyen gyakori érintkezés
jobban magyarázható olyan távolságon, mint Filippi és
Efezus. Másrészről, Pál apostol Timoteusra vonatkozó tervei
megfelelnek annak, amit az első Korintusiakhoz írt levélben
fejt ki: elküldte Timoteust Korintusba Macedonián keresztül
és saját jövetelét is bejelentette (1Kor 4,17-19; 16,5-10).
Ezt bizonyítja az Apostolok Cselekedetei is. Elhatározta, hogy
ugyanezt az utat fogja követni (Apcsel 19,21), majd meg is tette
azt (Apcsel 21,1-2). Később úgy döntött, hogy feladatát
elvégezte ezeken a területeken és már csak Rómába kívánt
eljutni, majd a mai Spanyolországba (Róm 15,19-20.22-28).
A "pretórium" említése nem bizonyíték a levél
római keltezése mellett: ez a kifejezés Pál apostol idejében
ugyanúgy jelölte a kormányzó rezidenciáját, hivatalaival,
törvényszékével és börtöneivel; ez volt a helyzet
Efezusban, és a "császár házából valók" nem
okvetlenül a császár rokonai; ezek lehetnek rabszolgái és
felszabadított rabszolgái is; Efezusban nagy számban voltak
ilyenek. Igen hihető, hogy közülük több megtért és
természetes, hogy kapcsolatban maradt Pál apostollal.
Ha volna egyéb adatunk Pál apostol efezusi fogságáról,
majdnem nyilvánvaló volna, hogy a filippiekhez írt levél
abból a városból származik, kevés idővel a két
Korintusiakhoz írt levél előtt. Információink jelenlegi
állapotában lehetetlen ezt a kérdést megoldani. Ez
sajnálatos, annál is inkább, mivel a hely megállapítása
magával hozná az időpont megállapítását is, legalábbis
megközelítőleg. Ha Efezusban íródott, akkor a levél 56-ban,
vagy 57-ben kelt. Ebben az esetben nem egy megöregedett Pál
apostol az, akiről hallunk, hanem a harcok közepében álló
férfiről; úgyszintén jobban megmagyarázható, hogy ennek a
levélnek belső közössége miért szorosabb a nagy
levelekével és még az első és második Tesszalonikiekhez
írt levelekével is, mint a többi "fogságban írt
levelek"-ével.
Autentikusság és teljesség
A Filippiekhez írt levél autentikus voltát senki sem vitatja
komolyan, azonban egységességét egyesek kétségbe vonják,
akik két, vagy több, kezdetben független írás egyesítését
vélik abban látni, habár mindet Pál apostol intézte a
filippiekhez. Egyesek a köszöneteket tartalmazó levelet
különítik el (1,1-3,1; 4,10-23) és a judaizálók
tanításától való óvást tartalmazótól (3,1-4,9). Igaz,
hogy az ugrás igen hirtelen a 3,1 és 3,2 között, de ez
megmagyarázható, ha Pál apostol tollba mondta leveleit - és
ez többször előfordult. Mások különböző kivágásokat
javasolnak, kevésbé terjedelmes részletekben. Egyik feltevés
sem tűnik teljesen meggyőzőnek. Megfigyelhető, hogy az öröm
gondolata az egész levél folyamán visszatér és egyéb mély
egységről tanúskodó jelek alapján a négy fejezetet nem
lehet másként tekinteni, mint egy mozaikot.
A levél gondolatmenete
Ez a levél nem értekezés, melynek felépítése logikusan
tagolt, azonban meg lehet állapítani gondolatmenetét annak
alapján, amint azt a fordításban szereplő alcímek jelölik.
Bár el van tőlük választva, az Apostol közel érzi magát
barátaihoz. Mindjárt kezdetben szól arról a gondolatról,
mely a levél folyamán mindig jelen lesz, a Krisztusban való
testvéri egyesülésről, mely az öröm forrása. Fogságban
van, nem tudja milyen sors vár rá. De bármilyen kimenetelű is
lesz fogsága, biztos benne, hogy az Evangélium ügyét ez csak
erősítheti, és már látja Krisztus győzelmének jeleit.
Kívánja újra gyakorolni apostoli hivatását és felszólítja
barátait, hogy harcukat hűségesen folytassák. Gondjuk legyen
az egységre az alázatosságban és a szolgálatban. Hogy ebben
buzdítsa őket, az Apostol egy rendkívüli fontosságú
szöveget idéz, a himnuszt Krisztushoz, a szenvedő szolgához,
Istennek, a világ Urának akaratából (2,6-11). Mutassa ki a
közösség tanúságtételét a győztes Krisztussal való
egyesülésben, erővel és hűséggel. Majd Pál apostol a
Timoteusra és Epafroditusra vonatkozó terveiről ír.
A harmadik fejezetben hirtelen a judaizáló agitátorok ellen
inti óvatosságra olvasóit. Valószínűleg ugyanarról a
tévedésről van szó, mely ellen a Galatákhoz írt levélben
harcol. Vajon a filippieket már elérte ez a propaganda? Ez nem
biztos, mivel Pál apostol erről nem szól semmit a levél
elején. Valószínűbb, hogy óvatosságra akarja inteni őket,
mivel észlelte más egyházaknál ennek az irányzatnak káros
hatását. Vajon egyszerűen a zsidó szabályok betartásáról
van szó? Úgy tűnik, hogy szabados életre való hajlamról is
szó van. Pál apostol emlékeztet találkozására a
feltámadottal, aki rávezette arra, hogy ő, a feddhetetlen
farizeus, lemondjon minden felsőbbrendűségről, hogy hagyja
magát Krisztustól megragadtatni és hogy Őt követve és Tőle
vezettetve vívja kemény harcát a hitért. Arra kéri
barátait, cselekedjenek hasonlóképpen. Ők az új haza
gyermekei, annak a hazának, melyet Isten készít és melyet
dicsőségben fog bevégezni.
Ezek után a kijelentések után Pál apostol Újra buzdítja a
közösséget egyetértésre, békére és örömre. Gyengéd
szavakkal köszöni meg barátainak segítségüket és lelkükre
köti, hogy ne aggódjanak sorsáért.
Ezzel fejeződik be az a levél, mely Pál apostol levelei
közül, a Filemonhoz írt rövid levéllel együtt, leginkább
"levélszerű" hangvételében és érzelmi
töltésében. A bizalmas közlések és baráti
megnyilatkozások véges-végig beleszövődnek az Apostol
leglényegesebb gondolatkörét idéző témák közé.