TOB - A Galatákhoz írt levél
A Galatákhoz írt levél megértéséhez szükséges ismerni
azoknak az egyházaknak történelmi helyzetét, amelyekhez Pál
leveleit intézi. A válság, ami kényszeríti az apostolt a
közbelépésre nem helyi jellegű, ez lényeges esemény a
születendő Egyház fejlődése szempontjából. Döntő
jelentőségű választás ez az Egyház számára, amit meg kell
ejtenie, hogy hű maradjon az Evangélium igazságához és amit
meg kell ismételnie történelmének minden szakaszában,
ugyanennek a hűségnek nevében.
Előtárjuk amit tudunk a történelmi helyzetről, ezt az
Apostolok Cselekedeteinek és magának a levélnek
köszönhetjük, majd rámutatunk hogyan védi meg az apostol az
Evangélium igazságát, amit Galáciában veszélyeztettek, és
ismertetjük fejtegetésének szakaszait. Végül rámutatunk,
hogy ez a levél miért bír folyamatos időszerűséggel.
A galatai válság körülményei
Az Apostolok cselekedeteiből ismerjük Pál szerepét az Egyház
terjedésében. Ő a nemzetek apostola, akinek különleges
küldetése volt a pogányokhoz (ApCsel 9,15, 22,21, 26,17). De
küldetése állandó ellenállásba ütközik a zsidó eredetű
kör részéről, aminek alapgondolatát Lukács így fogalmazza
meg: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint,
nem üdvözülhettek" (ApCsel 15,1). Ezek a zsidó eredetű
körök ugyanis a pogány eredetű hívekre is rá akarták
kényszeríteni a mózesi törvény igáját. Az ApCsel szerint
Péter nem áll ezek pártján, a Szentlélek által
megvilágosítva tudja, hogy Isten ezt a Lelket ugyanúgy megadja
a pogányoknak, mint a zsidóknak, Krisztusban való hitük miatt
(ApCsel 10,17, 15,7-11). János elfogadja a pogányok
belépését az Egyházba, csak arra kéri őket, hogy vegyenek
figyelembe bizonyos gyakorlati szabályokat, amiket
elengedhetetleneknek ítél és amelyeket a Jeruzsálemi
gyülekezet törvényként kihirdet (ApCsel 15,19-21.28).
Az ApCsel-ből ismerjük Pál különböző látogatásait
Galáciában. Első missziós útja alkalmából az apostol a
Galácia római tartományának déli részén elhelyezkedő
területeket evangelizálja: Pizídia, Ikonium, Perge
(13,14-14,25). Két esetben tér vissza (ApCsel 16,6; 18,23), a
második és harmadik missziós útja során Galácia északi
részébe. Ennek a területnek, a Kappadócia és a Fekete tenger
közötti résznek, amely Ancyra (a mai Ankara) körül terül
el, lakósai kelta eredetűek voltak, akiket egyedül lehetett
"galaták"-nak nevezni a szó szoros értelmében.
Ez az a keret, amelybe be kell illeszteni azokat a tényeket,
amikről Pál beszámol vagy amiket felidéz a Galatáknak írt
levélben. De vajon ez az beillesztés lehetséges-e? Ha Pál,
aki tanúja volt ezeknek a tényeknek másként mutatja be
azokat, mint Lukács, Pál beszámolóját véljük tévesnek,
vagy Lukácsét? Jobban megfelel a józan kritikai szabályoknak
feltenni a kérdést, vajon ezek az eltérések nem
magyarázhatóak-e elérő szándékokkal, amik ugyanannak a
ténynek két bemutatását kívánnák meg.
Pál hűséges tanú, de csak arról számol be, ami az általa
elérni kívánt célt érinti. Lukács gondosan
összegyűjtötte a biztos információkat, de szándéka
rámutatni a Szentlélek működésére az Egyház
fejlődésében, nem pedig krónika írása annak első
időszakáról, így azután csoportosíthat különböző
eredetű és dátumú dokumentumokat és ugyanahhoz az
eseményhez kapcsolhatja azokat, amint ez valószínűleg az eset
a jeruzsálemi gyülekezettel kapcsolatban, ez magyarázza azt,
hogy ezt a gyülekezetet különböző módon mutatja be a Gal
2,1-10 és az ApCsel 15.
Fel lehet azonban használni az ApCsel-t, hogy a levél
történelmi tényeit kiegészíthessük és a galatai válságot
megkíséreljük elhelyezni az időben. Mi a levél dátuma?
Milyen tévedésekre céloz és kik azok az ellenfelek, akik
azokat terjesztik? Több feltételezést javasoltak Pálnak olyan
helyzetre vonatkozó célzásaira, amit olvasói jól ismertek,
de eléggé homályosak a mi számunkra. Ezeknek a
magyarázatoknak némelyike a kereszténység eredetének
történetére vonatkozó teljes interpretációt követeltek
meg. Csak azokra a legfontosabb feltételezésekre fogunk utalni,
amelyeknek alapja van a szövegekben.
Kik a levél címzettei? A XIX. században megkísérelték
bizonyítani, hogy a galáciai tartomány déli részén
elhelyezkedő egyházakról van szó. A levelet ebben az esetben
kevéssel az első missziós út után írhatta Pál és első
levele lehet, amelyet 49 körül küldött Antióchiából.
Későbbi időre is el lehet helyezni megírását, az ApCsel
16,6-ban említett utazás utánra. De a modern kutatók
többsége ma fenntartja a régiek egyöntetű
állásfoglalását: Pál az északi galatáknak írt (az
egyedüliek, akiket "galatáknak" lehet nevezni),
második náluk tett látogatása után, amiről az ApCsel
18,23-ban említés történik. A hosszú efezusi tartózkodása
végén (valószínűleg 56-57 telén) írja meg ezt a levelet,
csak hat hónappal a Rómaiakhoz írt levél előtt: evvel
magyarázható leginkább meg a két levél közötti
hasonlóság.
Kik a felelősök a válságért és a tévedésekért, amit
tanítanak? Egy pont világosnak tűnik: a zavarkeltők, akiket
Pál leleplez, a megtért pogányok számára kötelezővé
akarják tenni a mózesi törvény gyakorlását (3,2; 4,21; 5,4)
és különösen a körülmetélkedést (2,3-4; 5,2; 6,12). Lehet
szó azokról a Judeából jöttekről, akiknek tanai a 15,1-ben
vannak összefoglalva. De maradjunk-e ennél?
A levél valóban figyelmeztet a szabadság olyan felfogására,
amely erkölcsi szabadossággá fajul (5,13). Pálnak ettől
fogva nem volt-e két kategóriájú ellenfele? Ezt a
feltételezést azok állítják fel, akik nem gondolják, hogy
azonosítani lehet a lazább erkölcs gyakorlóit a Judeából
jöttekkel, akik a törvény gyakorlását javasolják. De semmi
nem bizonyítja, hogy az apostolnak két fronton kellett volna
harcolnia.
Egy másik feltételezést javasoltak tehát. A Judeából
jöttek a törvénynek csak rituális szempontjából lettek
volna hívei és felmentettnek tekintették magukat annak
erkölcsi követelményei alól, ekkor olyan
nézetegyeztetésről lenne szó, mint amit a Kolosszeiknek írt
levél idéz fel (Kol 2,16-23). A két levélben valóban olyan
kultuszról van szó, amelyik a világ elemeihez láncol (Gal
4,3.9; Kol 2,20), sőt Pál a galatáknak azt látszik mondani,
hogy ha a körülmetélést hirdetik nekik, akkor visszavezetik
őket olyan kultuszra, amelyet megtérésük előtt gyakoroltak
(4,8-10). Másrészről az apostol hangsúlyozza azt a tételt,
hogy a körülmetélés azokat kötelezi, akik teljes hűséggel
alávetik magukat a törvénynek (5,3; lásd 3,10), Pál
ellenfelei valószínűleg ennek az ellenkezőjét tanították:
az apostol összefoglalásában ténylegesen avval vádolja
őket, hogy nem veszik figyelembe a törvényt, amikor
kötelezővé akarják tenni a körülmetélést (6,13).
Ez a feltételezés megnyerő, de nem válik be mindig. Meg lehet
érteni a levelet, anélkül hogy erre támaszkodnánk. Az
erkölcsi lazaság elleni intelem magyarázható avval, hogy a
galatai egyházak megtért pogányokból állnak, akiknek
mentalitása és magatartása még nem változott meg azonnal,
szükség van tehát arra, hogy Pál pontosan körülírja mi az
Isten gyermekeinek szabadsága. Másrészről, ha úgy tűnik,
hogy Pál egy szintre helyezi a mózesi törvény és pogányok
rítusait, az nem jelenti azt, hogy a Judeából jöttek egyiket
a másikkal összekeverték, Pál csak azt akarta megmutatni,
hogy mind az egyik, mind a másik visszavezeti a galatákat arra
a szolgaságra, amitől Krisztus már megszabadította őket. Az
apostol egészen addig megy el, hogy többet ér a pogány
ritusokhoz való visszatérés, mivel az kivezet az Egyházból
és nem hozna zavart, megrontva az Evangéliumot (5,12).
A válság lényege: választás az egyetlen
Evangéliummal szembeállítva
Pál ellenfeleinek befolyása következtében a galaták nem
látják át, hogy hitüket veszélyezteti, ha a körülmetélés
feltétele az üdvösségnek. Az apostol tudatosítja velük,
hogy választaniok kell és hogy az lényeges. Nem személyi
kérdésről van szó: Pál nem panaszolja fel azt az
igazságtalanságot, ami személyét érné, ha más
prédikátorokat részesítenének előnyben (4,12). Amiről szó
van, az az egyetlen Evangélium igazsága és az a szabadság,
amit ez az Evangélium jelent, Krisztus keresztje, amely ennek a
szabadságnak forrása, ami jellemzi Isten gyermekeinek új
életét.
Azonban az Evangélium meg van rontva, amint az üdvösség
általános és ingyenes volta, amit meghirdet, veszélyeztetve
van, amint az ember azt véli, hogy saját cselekedetei által
mentheti meg magát, ahelyett, hogy a hit által fogadná el az
üdvösséget, amit Isten ingyenesen ad meg neki, Krisztus
által: tehát választani kell. Pál rámutat arra a
választásra, amire az Evangélium minden embert kötelez,
három egymással szembenálló fogalom pár segítségével.
Az első: hit és törvény, ami szembeállítja az
üdvtörténet két szakaszát, két vallási
"korszakot" a törvény korszakát, ami elválasztja a
zsidókat a pogányoktól, aminek csak az az értéke, hogy
előkészíti a rákövetkezőt. Krisztus eljövetele véget vet
az elsőnek, a második korszak létrehozásával. Miben áll ez
a két korszak? A két másik fogalom pár lehetővé teszi ennek
pontosítását.
A következő párosítás: lélek és test, ez azt jelöli, amit
minden ember mindkét korszakban élete forrásának tekint: ez a
forrás: vagy a Lélek, akinek a működésének az ember
átengedi magát a hit által, vagy azt állítja, hogy ez a
forrás saját magában van és a törvény szerinti cselekedetek
végrehajtására képes, és ekkor testi ember, mert amit Pál
"testnek" nevez, az annak a helyzete, aki
megállapodott ebben az önelégült magatartásban és
elzárkózik saját magában. A Lélek működése, ami elől a
test el van zárva, felszabadítja az embert, amikor Isten
"fiává" teszi, annak ellenére, hogy testi és így
rabja a bűnnek, amitől nem képes megszabadulni. A Lélek és
test páros szorosan kapcsolódik tehát a következő
párosításhoz: szabadság és szolgaság, amit harmadikként
állít a galaták elé, hogy irányt mutasson a választásnál,
amit meg kell ejteniök.
A Judeából jöttek tévedése teljes világosságban ismerhető
fel, mivel magatartásuk a testi emberé. Az Evangélium
felszabadít ez alól, felidézve az ember számára az Isten
"fiui" hivatást, meghívva őt a hit szerinti életre,
ami képessé teszi a Lélek befogadására, hogy kegyelme által
az Isten Fiának életét élhesse.
A levél felépítése és stílusa
Pál tudja, hogy "fiai" veszélyben vannak (4,19). Nem
kíván nekik elméletet bemutatni. Az igazság, amit
meghirdetett nekik és ami megvilágította azóta az utat, amin
haladtak (5,7), az egy esemény igazsága: Isten közbelépése
Jézus Krisztus által, hogy az embereket megszabadítsa a
bűntől. Ez elé az esemény elé, a keresztre feszített Jézus
Krisztus elé akarja Pál visszavezetni a galatákat.
Az első szakaszban (1. és 2. fejezet) az apostol
emlékezetükbe idézi, hogy Jézus Krisztus küldetésének
eredetén áll és missziójának középpontjában.
A második szakaszban (3-6 fejezet), rámutat arra, hogy Jézus
Krisztus, beteljesítve az üdvösséget, megadja a történelem
értelmét: általa és benne a megújított emberek
megtalálják egységüket és a megújult teremtés teljességre
jut.
Ezeket a szakaszokat egységbe foglalja a három fogalom pár
egymásra épülése, ami megmutatja a galatáknak az alapvető
választás különböző szempontjait, amit az Evangélium
minden ember elé tár.
A. Első szakasz: 1,1-2,21
a) Bevezetés (1,1-10).
1,1-5: Megszólítás, ahol bejelenti az első szakasz két
témáját: Pál küldetését (lásd 1-2), és evangéliumát
(lásd 3-4).
1,6-10: A helyzet: az egyedüli Evangéliumot megrontották.
b) Pál küldetése (1,11-2,10).
1,11-24: Pál a feltámadt Krisztustól kapta küldetését az
Evangélium hirdetésére a pogányoknak, ezért lett
kiválasztva és meghívva a kegyelem által.
2,1-10: Az üdvösséget mindenki ingyenesen kapja, a
pogányoknak tehát nem kell alávetniök magukat a
körülmetélésnek. Ez az Evangélium igazsága, amit Péter és
a jeruzsálemi egyház nyilvánosan elismert.
c) Pál evangéliuma (2,11-21)
Azonban, a Judeából jöttek nyomására - és ez amit a
galaták elszenvednek - Péter nem maradt hű az igazsághoz,
ahhoz a választáshoz, amit az megkíván. Pál fenntartja ezt
az igazságot és az alapvető választást a fogalom pár
segítségével határozza meg: hit és törvény. Ezt a
választást a megfeszített Krisztus miatt kell megtenni, aki
életét adta mindegyikünkért. Aki tettei alapján kívánja
ártatlanságát igazolni a törvény megtartása
segítségével, feleslegessé teszi Krisztus halálát, aki
pedig Krisztus által kíván megigazulni lemond minden
törekvésről, hogy saját magát mentse meg és evvel
bizonyítja, hogy Krisztus halála gyümölcsöző számára,
Isten Fiának szerető életét éli.
B. Második szakasz: 3.1-6,18
a) Bevezetés (3,1-5).
A megfeszített Krisztus színe előtt, akitől a Lélek
ajándékát elnyerték, Pál megszólítja a galatákat:
esztelen választásuk visszavezeti őket a testhez.
b) A hit uralma a törvény az üdvösség történetében
(3,6-4,7).
3,6-14: Isten tervében a hivő Ábrahámnak tett ígéret
Krisztusra vonatkozik és rajta keresztül, megkülönbözetés
nélkül, minden kereszténynek szól. A megígért üdvösség a
Lélek ajándéka által jön létre.
3,15-29: A törvény nem ennek az adománynak feltétele: a
bűnösök számára szolgál, hogy ráébressze őket a bűnben
való szolgaságukra és megmutassa nekik, hogy az üdvösség a
Krisztusban való hitben van: Jézus Krisztus által és benne
lesznek felszabadítottak és egységesek. mivel akkor Isten fiai
lesznek.
4,1-7: Az üdvösség története Jézus Krisztusban teljesedik
ki, aki az embereket a világ szolgaságából Isten gyermekeinek
szabadságára vezeti el, a Lélek ajándéka által.
c) Buzdítás arra, hogy ne térjenek vissza a szolgasághoz
(4,8-5,12).
4,8-20: Pál aggodalma fiaiért: az Evangélium felszabadította
őket és most megkísérlik újra szolgaságba dönteni őket.
4,21-31: Hogy szabadok lehessünk Ábrahám fiainak kell lenni,
nem a test, hanem a Lélek által.
5,1-12: Azt kívánja, hogy a galaták maradjanak szabadok,
azáltal hogy megnyílnak az ingyenes ajándék számára, amit
Krisztus ad nekik, a Léleknek, aki megadja nekik a hitet, a
szeretet és a reményt. Pál ezzel határozza meg az új életet
Jézus Krisztusban.
d) Az igazi szabadság a Lélek gyümölcse, aki felszabadítja
az embert a testből (5,13-6-10).
5,13-25: A test és a Lélek radikális szembeállítása.
5,26-6,10: A Lélek felszabadít az ítélettől, hűségessé
téve Krisztus törvényéhez.
e) Összefoglalás (6,11-18).
Pál újból Krisztus keresztje elé állítja a galatákat. Az
véget vetett a régi rossz világnak, amit az előszó idéz fel
(1,4), a megfeszített Krisztus által megszerzett üdvösség
megkezdi az új teremtést, azt, amelyikhez a hit által lehet
jutni, ami az embert felszabadítja törvény alól, mivel a
Lélek által él.
Ez a levél felépítése. Egységét abban a célban leli, amit
Pál követ, amikor kifejti az egymást kiegészítő témákat,
amiket felsoroltunk: fel kívánja fedeztetni Krisztus
keresztjében Istennek azt a beavatkozását, ami által megadja
a történelem értelmét és megvalósítja tervét az ingyenes
és általános üdvösségre vonatkozóan.
Ennek a "botrányos" titoknak hirdetésére Pál olyan
túlfűtött és merész megfogalmazásokat alkalmaz, hogy szinte
nyelvi túlkapásokat vélnénk ezekben látni, amire a vita
hevében ragadtatta magát és amiket enyhíteni kellene,
értelmezve azokat. De éppen ellenkezőleg, ezeket a
megfogalmazásokat úgy kell érteni, mint pontos és erőteljes
kifejezését azoknak a sugallatoknak, amiket az apostol a
Lélektől kapott, hogy Krisztus misztériumát megismerje és
kijelenthesse.
A stílus és gondolkodás annyira páli, hogy ennek a levélnek
hitelessége, amit ritkán vontak kétségbe, ma vitathatatlannak
tűnik. Pál egész személyisége megjelenik benne, fiai iránti
szeretetével, teljes odaadásával missziója iránt,
energiájával, amivel legyőzni kívánja a világnak az
Evangélium igazságával szemben támasztott ellenkezéseit.
A levél mindenkori aktualitása
A Galatákhoz írt levél minden idők keresztényeit szólítja
meg, ugyancsak megszólítja az Egyházat. Vajon a keresztény
ember valóságosan hívő, olyan ember, akit hite minden
félelemtől megszabadít? Az Egyház nincsen-e még mindig a
galaták történelmi helyzetében? Természetesen nincsenek már
Judeából jött csoportok és a keresztények már nem félnek
attól, hogy a pogányokkal megosszák asztalukat és életüket.
De az Egyház intézményei nem zárják be a keresztényeket
olyan korlátok közé, amiken belül biztosak üdvösségükben,
ahol büszkék rá, hogy Krisztus törvényét gyakorolják, arra
a módra korlátozódva, hogy kapcsolatuk Istennel szabályszerű
legyen? Az Egyház, aki működését Pünkösdkor a Lélek
által kezdte meg, nem állíthatja, hogy tökéletességét
emberi, "test szerinti", művek és keretek között
találhatja meg, mivel ekkor az embereket szolgaságba juttatná,
ahelyett hogy tanítója lenne a hitben, Isten fiainak
szabadságában.
Az Egyház felszólítást kap, hogy megfontolja intézményeinek
célja olyan közösség alakítása, amelynek egységessége az
egyetlen Evangéliumban gyökeredzik-e, olyan közösségé,
amelyet a Lélek nyit meg mindenki számára, és amely
általános testvéri közösség. Ez a kérdés mindig
aktuális. Felszólítást jelent a mindig megújuló reformra, a
mindig újra felfedezett Evangélium hatalma által.