TOB - Kolosszeiekhez írt levél
A levél tartalma
A méretét tekintve rövid (négy fejezetes), teológiai
fejtegetéseit tekintve hatalmas Kolosszeikhez írt levél a
hagyomány szerint része a "fogságból írt"
leveleknek.
Szokás szerint a levél apostoli liturgiával (1,1-20)
kezdődik: köszöntés, hálaadás az Evangélium terjedése
miatt (3-8), imádság a hívőkért (9-12), ezeket követi egy
himnusz, amely Krisztust dicsőíti, mint a mindenség fejét és
ez adja meg az egész levél hangját (13-20). A 21-23 versek a
címzetteket szólítják meg, ezután áttér az apostoli
hivatás megelevenítésére, aminek küldetése annak
megvalósítása, amit a himnusz ünnepel: Pálnak kell
teljességre vinni Krisztus igéit és szenvedéseit, hogy
tanúsíthassa Isten dicsőségét a népek között (1,24-2,5).
A 2,6-3,4 versben kifejezésre jut az aggodalom, ami a levél
küldésére indította az apostolt: az egyház riadalomban van
attól a veszélytől ami ránehezedik a Kolosszében felmerült
"eretnek" tanítók tanításai és általuk javasolt
magatartások miatt. Ennek a vitázó részletnek
középpontjában kiemelkedik Krisztus túlvilági hatalmak
feletti győzelmének új ünneplése, ehhez a győzelemhez a
hívők csatlakoztatva vannak keresztségük által (2,6-15) és
ez alapja a keresztény szabadságnak, szemben minden
szolgaságba döntő törekvéssel (2,16-3,4).
A tanítás ezután általánosabb fordulatot vesz (3,5-4,6).
Újból a keresztségre tér rá: levetve a régi embert a
hívők felöltötték az új embert, akinek élete a keresztény
közösségben valósul meg, magatartásban és a vallási
gyakorlatokban (3,5-17).
Következnek az egymással való érintkezésre vonatkozó
intelmek: ezek hagyományos képek, amik a családi és
közösségi életre vonatkoznak Krisztusba beépítve, ami
által új értelmet nyernek (3,18-4,1). A levél éberségre és
imádságra való felhívással fejeződik be (4,2-4), utal a nem
keresztényekkel való viszonyra (4,5-6), majd hosszú
felsorolása következik a személyes üdvözleteknek és
üzeneteknek (4,7-17), befejezésképpen az apostol záró
üdvözletével (4,18).
A kolosszei válság
1. A levél alapján nyert adatok.
Pál fogságából (4,3.10.18) intézi ezt a levelet a kolosszei
keresztényekhez (1,2). Soha nem járt ebben a helyiségben (1,4;
2,1), amely Frigiában (Kisázsiában) helyezkedik el, 200 km-el
keletre Efezustól.
Az apostol hosszú tartózkodása során utóbbi városban
(ApCsel 19), Epafrász nevű, kolossszei származású
tanítványa (4,12) alapította ezt a közösséget (17),
egyidőben a hierapoliszi és laodiceai közösséggel (4,13),
két szomszédos városban, amelyek szintén a Likusz völgyében
helyezkednek el. Laodicea szerepel az ázsiai "hét
egyház" között, amiket a Jelenések könyve megemlít
(1,11; 3,14) és azt gondolták, hogy talán ez az egyház volt
az "Efezusiaknak írt levél"-nek mondott apostoli
levél címzettje (Kol 4,16 - lásd Bevezetés az Efezusiakhoz
írt levélhez). A levél szerint, Pál értesülve a kolosszeiek
kritikus helyzetéről Epafrász által, aki hozzá érkezett
fogságában (4,7), elküldi Tichikuszt, aki talán e levél
vivője volt (4,7-8; lásd Ef 6,21) és Onezimuszt (4,9). Ők
lesznek az apostol szószólói a megpróbáltatásokban, amiken
ezek az egyházak keresztülmennek, amelyeket nem az apostol
alapított, és a közvetlen segítség nyújtásban őt
rabláncai akadályozzák meg.
2. Teológiai és szellemi harc.
Pál már sok nehézséggel szembesült, de ami Korintusban vagy
Galatában játszódott le egészen más volt. Úgy tűnik, hogy
a személyi kérdések (vetélkedések vagy Pál apostoli
voltának tagadása) nem játszottak döntő szerepet. Számtalan
tanulmány ellenére a Kolosszéban hirdetett eszmék
tartalmáról nincsenek tiszta fogalmaink. Tájékoztatásaink a
levélből származnak, aminek megállapításai gyakran
célzások, és ezeknek bizonyos kifejezései homályosak
előttünk, gyakran nehéz megkülönböztetni, hogy egy-egy
megállapítás az új tanítókra vonatkozik, vagy az apostol
ítéletét fejezi-e ki (így 2,18.21.23). Ennek a törekvésnek
alapvető irányzata az volt, hogy keressen egyfajta
túlhaladást az apostoli evangéliumon. Az angyali
hatalmasságok világával kapcsolatos elmélkedések,
aszkétikai gyakorlatok, bizonyos visszanyúlás a törvények
megtartásához kiegészíthették a Krisztusban való hitet és
a hívők számára a misztériumok magasabb rendű ismeretét
és vágyaiknak inkább megfelelő vallási életet
közvetíthettek. Fellelhetünk itt bizonyos vonásokat a
"judaizáló evangéliumból", ami ellen Pál már
harcolt Galatában, de egy judaizáló evangéliumot, amely már
fejlődött és még jobban magán visel ezoterikus jeleket, meg
lehet ebben állapítani olyan tendenciákat, amelyek a végül a
II. század gózisának kidolgozott rendszereihez vezetnek. Új
szókészlet alakul ki, amelynek nyomait megtalálhatjuk az
Újszövetség utáni írásokban és az Újszövetségen
kívül.
A levél jellege
A Kolosszeihez írt levélre rányomja bélyegét ez a
szembenállás, de felmutat bizonyos eredetiséget Pál korábbi
leveleivel összehasonlítva:
a) Megfigyelhető egy stílusváltozás kialakulása, ami az
Efezusiakhoz írt levélben még erősebben érvényesül:
szinonimák felhalmozódása, kiegészítések
halmozása, liturgikus fejtegetések (1,3; 8,9-20), helyenként
homályos, vagy hibás mondatok (2,18-19.20-23) megszakítások
gyakoribbá válása, fordulatok, amik az eseményekben való
részvételre utalnak, vagy valamire vonatkoznak.
b) A szóanyagra vonatkozóan is fejlődés tapasztalható.
Szavak, amiket Pál már korábban használt a gondolatnak új
kikristályosodását sugározzák ki: fej, test, tekintély és
hatalom, a világ elemei, titok, gazdagság, teljesség,
bölcsesség, bőség, megismerés, stb. (a bölcsesség
könyveinek erős hatása figyelhető meg).
A szentek fogalma túlsúlyban a keresztények megjelölésére
szolgál.
c) Maga a gondolkodás is változáson megy át, néha majdnem
észrevétlenül, de új perspektívát jelölve. Különösen ki
kell emelni a következő hangsúlyozásokat és
módosításokat:
- Krisztus felemelkedése felveszi teljes kozmikus dimenzióját,
úgy tisztelik, mint a mindenség és a hatalmasságok fejét és
mint az Egyház fejét,
- az Egyházról vallott felfogás is változik: a test fogalma,
ami a Korintusiakhoz írt 1. levél 12 versében a
különbözőségek ellenére való egységet fejezte ki a
közösségen belül, szintén a mindenségben való teljességet
fejezi ki, határozottabban, mint az 1Kor-ban az Egyházat (a
testet) megkülönbözteti Krisztustól (a fejtől),
- a térbeli kategóriák (fent, lent) túlsúlyba kerülnek az
időbeli és eszkatologikus kategóriákkal szemben. A Birodalom
fölöttünk helyezkedik el, mint az a valóság, ami uralkodik
felettünk (1,13; 3,1-4), nem mint egy olyan valóság, ami majd
eljön (lásd. Mk 1,15),
- a keresztelés teológiája ellenhatásként jelentős
módosuláson megy át. A Róm 6-ban Pál múlt időben fejezte
ki Krisztus halálában való részvételünket és jövő
időben részvételünket feltámadásában; Kolosszeiekhez írt
levél kijelenti a megkereszteltről, hogy már meghalt és már
feltámadt Krisztussal (lásd 2,12 és a 3,1 jegyzetet),
- a pleróma fogalma, a bölcsesség és sugallat témái lépnek
a törvénykezési fogalmak helyébe, amelyeket Pál a Lélek
működéséhez kapcsolt. Az Evangélium tendenciája, hogy a
"misztériummá" váljon.
Mindezek a témák újra megjelennek az Efezusiakhoz írt
levélben: a stílusbeli és gondolatbeli hasonlóságok a két
levélnél különleges problémát jelentenek (lásd az Ef
bevezetését).
Hitelesség
A legfőbb elemek, amik e téren döntőek a következők:
1. Az irodalmi és teológiai kritériumok, amiket eddig
összefoglaltunk. A fontosság szerint, amit ezeknek
tulajdonítunk és amennyiben továbbiakban hangsúlyt helyezünk
a többi levéllel való hasonlóságokra vagy
különbözőségekre, úgy tekinthetjük ezt a levelet, mint az
apostol művét, pályafutásának végén, valamelyik
titkárának , vagy valamelyik közvetlen munkatársának
írását, vagy, végül egy későbbi műnek, ami egyesek a
"páli iskolának" neveznek.
2. Az adatok, amiknek segítségével pontosítani lehet a
Kolosszeiekhez írt levél és a többi levél közötti
kapcsolatot. Ezek összetettek: Kolosszeiekhez írt levél rokon
vonásokat mutat fel meglehetősen különböző dátumú
levelekkel. Olyan téma például, mint a "világ
elemei" és egyes fordulatok például a Kolosszeiekhez írt
levelet közel hozza a Galatákhoz írt levélhez (lásd Gal
4,1-11 és Kol 2,6-23). Másrészről a Kolosszei levél a
Filemonnak és az Efezusiaknak írt levéllel együtt olyan
csoportot alkot, amit azonos helyzet jellemez: Pál fogságában
(Filem 9,10.13.23, Ef 3,1, 4,1; 6,20) megbízza Tichikuszt és
Onezimuszt azonos küldetéssel (Filem 12, Ef 6,21-22). A
Kolosszeiekhez írt levél szintén felmutat kapcsolatot a
Filippiekhez írt levéllel, ami szintén fogságból íródott
levél. Ezek az elemek azonban nem döntőek és fel lehet
tételezni kölcsönzéseket egyik levélből a másikba.
3. A Kolosszei válság pontos mibenléte. Itt is igen nehéz
pontos dátumot meghatározni. A tanokra és gyakorlatokra, a
keresztény hitre fertőző jelenségek és az elő-gnosztikus
mozgalmak időtartamára vonatkozó utalások bizonytalansága
nem teszi lehetővé a válság keletkezési időpontjának
megállapítását.
Ezeknek az adatoknak együttesét tekintve háromféle típusú
megoldás kínálkozott:
a) Az általános vélemény Kolosszeiekhez írt leveleket a
Filemonnak és az Efezusiakhoz írottakkal, valamint a
Filippiekhez írt levelet Pál működésének utolsó
szakaszára helyezi, az első római fogsága idejére
(61-63-ig). A Kolosszeiekhez írt levél képviseli teológiai
összefoglalásának első vázlatát, ami majd az Efezusiakhoz
írt levélben bontakozik ki: az apostol gondolkodása magasabbra
emelkedik és távolabbra néz, hogy kifejezze a kereszt és
Krisztus felmagasztalásának egyetemes jelentését, hogy
eloszlassa az utolsó kétségeket az Egyházban való
üdvösség misztériumára vonatkozóan. Így
megmagyarázhatóak a paulinizmus ez új összefoglalásának
stílus- és perspektívabeli váltakozásai. A Kolosszei levél
fogalmazásának feltételezése a cézáreai fogság idején
(58-60-ig) hasonló történelmi keretbe tartozik. A galatai
válság másrészről megmutatja, hogy a gondolatok változása
már elég korán létrejött.
b) A levél páli eredetének védelmezői közül többen a
Filippieknek és Filemonnak írt levelet Pál működésének nem
a végére, de irodalmi és missziós tevékenységének
közepébe helyezik, a hosszú efezusi tartózkodása során
keletkezett iratok körébe (54-57-ig), aminek során fel lehet
tételezni az apostol fogságát (Pál nehézségeiről e
városban lásd 1Kor 15,32, 2Kor 1,8-10). Így megfigyelhetjük a
közeli és állandó kapcsolatokat az apostol és a tartomány
egyházai között, de nem vesszük tekintetbe az
idő-intervallumot, amit a Kolosszei levél kidolgozása vett
igénybe és kénytelenek vagyunk azt távolabbra helyezni az
Efezusi levéltől, amit ebben az esetben általában nem páli
írásnak tartanak.
c) Másik végletként, vannak akik számára az egyház
helyzete, a levél tartalma és alakja arra enged következtetni,
hogy a Kolosszei levél jellegzetesen az apostol utáni
generáció írása. Az eszkatologikus aggodalmak letompultak és
a gnózis első támadásaikor az egyház hivatkozik az apostoli
tekintélyre, igazolva Epafrász Pál nevében történő
működését és igehirdetését. Ugyanakkor a levél
megeleveníti számunkra azt a pozíciót, amit utóbbi a
keresztények előtt betöltött az I. század végén (lásd 2
Pt 3,15-16).
A levél jelentősége
Bár a vélemények megoszlanak a levél dátumát és
tulajdonítását illetően, egységesen elismerik, hogy a
Kolosszei levél alapvetően magában foglalja azt az üzenetet,
amit Pál más körülmények között is megfogalmazott:
Krisztusban tökéletesen kielégítettek vagyunk. Ő a teljes
igazságunk (Galatákhoz és Rómaiakhoz írt levél), Ő a mi
sorsunk, életünk és halálunk (Kolosszei levél). Vigyázzunk,
nehogy csak az ujjunkat is visszadugjuk a törvény legkisebb
gépezetébe is, mert ez visszavisz a korábbi szolgaságba
(Gal)! Vigyázni kell nehogy Krisztus főhatalma mellé, fölé,
vagy alá a hatalmak valamilyen kultuszát helyezzük, ez
visszatérés a szolgaságba (Kol)! Ugyanaz a keresztény
szabadságról szóló himnusz hangzik fel. A keresztségre való
azonos visszatérés, ami azt egy visszafordíthatatlan
eseménynek jelenti ki, ami kiemel bennünket minden más
igazságszolgáltatás alól (Gal, Róm) és minden más hatalom
alól, csakis Krisztus igazságszolgáltatása és hatalma alá
helyez (Kol). És, ha úgy tűnik, hogy egyik nyelvezetből,
amelyet az idő és az Úr eljövetelének várása jellemez,
áttér egy olyan nyelvezetre, amelyet a tér és Krisztusnak,
mint a mindenség fejének, dicsőítése ural, ez ugyanannak a
igehirdetésnek szolgálatában történik: Krisztus meghalt és
feltámadt egyszer mindenkiért, tehát mindnyájan egyesítve
vagyunk vele. Életünk az övéhez van kapcsolódva
győzedelmesen helyet nyer az ő "mennyei otthonában",
ami körül nyugtalanul mozognak azok a hatalmak, akik
megzavarhatják a szabadulásunkat. Nem a menekülésre akar
biztatni, de a levél vége megmutatja, hogy hiteles létre akar
vezetni.
Első látásra, semmi nem lenne távolabb tőlünk, mint ezek az
utalások a hatalmakra, amelyek benépesítik a földfeletti
világot, angyalok és hatalmak, amelyek belenyúlnak az
égitestek útjába és a sorsokba. Semmi sem idegenebb
számunkra, mint az élelmezési előírások, vagy a rituális
gyakorlatok, amikhez a kolosszei keresztények csábítást
éreznek csatlakozni. De amint hallgatjuk ezeket a kérdéseket
és elmélyedünk az apostol válaszaiban, megértjük ennek a
levélnek visszhangját. A hatalmak nevet cseréltek,
próbálkozásaink, hogy megengeszteljük őket, vagy
meneküljünk előlük már nem ugyanazok, mégis a Kolosszeiek
testvéreink. A XX. század embere, a keresztény is, ugyanolyan
nehézséggel áll szemben amikor felelősnek kellene éreznie
magát, úgy érzi, játékszere azoknak az erőknek, amelyek
bolygónkat visszafordíthatatlan változás felé ragadják. Az
üdvösség már nem állhat csupán személyes
engedelmességből valami törvény, vagy gyakran elutasított
erkölcs iránt, hanem abból a tényből, hogy
megmenekülhessünk egy fenyegető elidegenedéstől. Számunkra
is felmerül a meghatározó kérdés Krisztus és a
világmindenség közötti kapcsolatról: milyen kapcsolat
állhat fenn a között, amit a világmindenségből észlelünk
és a meghirdetett és kapott Evangélium között?