TOB - TÓBIÁS KÖNYVE

Bevezetés

Tóbiás könyve a zsidó irodalomnak egyik örömteli könyve. Népszerű regény, amely a környező pogány népek bölcsességi hagyományából kölcsönöz, tanító mű, a bibliai írásokból táplálkozva. Gazdagsága a Száműzetést követő századok zsidóságának emberi vitalitásáról és vallásosságáról tesz tanúságot.

A könyv tartalma

Két rokon zsidó családot elhurcoltak, Ninivébe és Ekbatanába, ami ma Irak és Irán. Mindkettőt saját hibáján kívül szerencsétlenség éri - mindkét család aggályosságig hű maradt a Törvényhez. Tóbit az első család feje, elveszti kényelmes helyét és mi több, megvakul, akkor amikor élete kockáztatásával eltemette egy ismeretlen honfitársa holttestét. Sárát, a másik család tagját, egy démon tartja megszállva, aki már hét alkalommal meghiúsítja házasságának létrejöttét, azáltal, hogy a nász éjszakáján megöli a férfit. Isten meghallgatta egyiknek és másiknak imáját és elhatározza, hogy meggyógyítja őket Rafael arkangyal segítségével, akinek neve pontosan azt jelenti "Isten meggyógyít". Tóbit, aki nem ismeri Isten elhatározását, de biztosítani akarja fia, Tóbiás jövőjét, elhatározza, hogy elküldi visszaszerezni azt a pénzösszeget, amit régebben Médiában elhelyezett. Útravalóul az ősök bölcsességének elveit adja át. Rafaelt, aki emberi alakot vett fel, útitársul és vezetőül választják. Elkíséri Tóbiást kalandos útján, ami végül elvezeti a fiatalembert arra, hogy feleségül vegye és megmentse rokonát, Sárát. Visszatértekor, Rafael tanácsának köszönhetően, meggyógyítja idős apját. A két család megtalálta boldogságát. Rafael felfedi titkát és eltűnik. Az elbeszélés hálaadással végződik és az eljövendő üdvösség kilátásával.

Egy népszerű regény

Első ránézésre az elbeszélés szigorúan történelminek tűnik, mivel számtalan részletet közöl időszakra, helyszínre, személyre, és nagy közös  történelmi eseményekre vonatkozóan Asszíria és Izrel között Kr.e. 734 és 612 időszakában (1; 14). Tóbit és családja, amint megtudjuk, Naftali törzsével került elhurcolásra (1,1-2). A 2 Kir 15,29 szerint ez 733 körül történt, amikor Asszíria királya Izrael királyságának északi részét elfoglalta, hogy megbüntesse Pekach király összeesküvését. De ez a látszólagos pontosság ne keltsen illúziót. Számos adat nem állja ki a kritika vizsgálódását. Szemmel láthatóan, a szerző csak távolról ismeri azokat a királyokat, akikről szól (1,2  c jegyzet; 1,15 q jegyzet) és nem járt azokban a tartományokban, amiket leír (5,6 n jegyzet). Azért helyezi elbeszélését ebbe a távoli és tisztelt időszakba, a VIII. és VII. századba, hogy valószínűséget és tiszteletet kölcsönözzön annak.

Valóban, egy olyan elbeszélő, aki szereti a festőiséget és az eleven részleteket. Amikor halljuk Tóbitot könnyekben úszó feleségét vigasztalni, fiuk távozása után (5,17-23), amikor látjuk a kutyát eltávozni és visszatérni fiatal gazdájával (6,1; 11,4), a szolgálót az éj közepén behatolni az ifjú házasok szobájába, lámpával a kezében (8,11-14) észleljük a két öreg szülő kétségeit, amikor fiúk távolléte egyre hosszabbá válik (10,1-7), mindenki felfedezheti saját családi tapasztalatait. Az események művésziek fonódnak össze és simán épülnek egybe. Minden a megfelelő időben történik meg, ami az egésznek meseszerűséget kölcsönöz: Tóbiásnak ideje sincs útitársat keresni, Rafael máris előtte áll (5,4); már az utazás első szakaszának estéjén a sikerhez szükséges gyógyszereket meghozza a nagy hal fogása (6,1-5). Érezzük az elbeszélőnél a mesélés örömét és észrevehetjük, hogy hallgatósága bőven rendelkezik idővel, hogy figyelemmel kísérje történetét.  

Tóbiás könyvének forrása: a bölcsességi hagyományok

Tóbiás könyvének szerzője határozottan visszanyúl a Bölcs Achikár művéhez, Achikár könyvéhez. Ez az irodalmi mű igen ismert volt az antik világban  egészen a görögökig, mivel Aesopusz ihletet merít belőlük meséi számára. Egybevágóság, a zsidó Elefánt-szigeten, Egyiptomban, találták meg a legrégibb verziót, ami a Kr.e. V. századból való. Achikár valószínűleg történelmi személyiség, az asszír Szancherib, majd Asszarhaddon minisztere (1,22; lásd 2,1,10), kissé feldíszítve a legenda által. Mivel gyermektelen volt, örökbe fogadja, hogy utóda legyen az udvarnál, unokaöccsét Nádábot. Bölcsességre neveli egy sor szabály alakú intelemmel. De Nádán, amint fogadott apja mellé került, nem törődött a bölcsességi intelmekkel és rágalmaival jótevőit kivégzésre juttatja. De Achikárt, akinek bölcsessége sok barátot szerzett, a hóhér elrejti. Végül felmentik és unokaöccsének egy sor szemrehányást tesz, példabeszédek alakjában, majd börtönbe vetteti, ahol meghal.

Tóbiás könyvében a híres Achikár Tóbit saját unokaöccseként szerepel (1,22). Ez mód arra, hogy visszatükrözze a nagybácsira és népére az unokaöcs elvitathatatlan tekintélyét. Továbbá, Tóbit történetének felépítése utánozni látszik Achkár bölcsességét. Tóbit megtapasztalta Asszíria királyának kegyét, majd annak elvesztését  (1,13-20). Mint o, Tóbit is két sorozat bölcsességi intelemmel látja el fiát (4,3-19); 14,8-11), amikből néhány magától Achikártól tűnik kölcsönvéve (4,10.15.17.19). Azonban  Nádán árulónak mutatkozott, viszont Tóbiás hu marad az elnyert bölcsességhez. Talán azt akarja sugallni a szerző, hogy az öreg Tóbit által nyújtott tanítás felülmúlja a bölcs Achikárét? Ez minden esetre pontosan meghatározza könyvünk irodalmi műfaját: jóllehet romantikus regény, de tanító és bölcseleti  szándékú.

Tanítás a szétszóródásban lévő zsidók számára

Tóbit és Tóbiás történetén keresztül, akiket elhurcoltak, vallásos tanítást kíván adni a szerző a nemzetek között elszigetelten élő testvéreinek.

Isten és az angyalok gondviselése

Amiről itt szó van, az nem Isten gondoskodásának létezése veszélyhelyzetben lévő híveiről, ami úgy tűnik magától érthető volt, (3,17), hanem a mód, ahogyan végbemegy a megpróbáltatások közepette. Felhasznál eseményeket, amik egymást követő véletleneknek tűnhetnek egy előzetes meghatározott cél, egy titok érdekében, amire csak a végén derül fény. Tóbit és Sára imájának meghallgatása (3,16-17) egyrészről, Rafael megnyilatkozása másrészről (12,11-15) az elbeszélés két pólusát képezik.

Isten terveinek elvégzői az angyalok. Tóbit könyve tanúsítja ezt a hitet a Száműzetés során, főként a perzsa hatás során. Az angyalok ekkor megsokszorozódnak, elnevezést nyernek, különleges funkciókat jelölnek ki nekik. Az Ószövetségben sehol máshol nem tapasztalható ennyire emberi magatartásuk, nem akarják ráerőltetni az isteni tevékenységet az emberi szabadságra.

Magatartási szabályok

Tóbitnak fiához intézett tanácsai (4,3-21; 14,8-11) a könyv egyik kulcsát képezik. Az Achikár bölcsességéből kölcsönzött szabályok vegyesen szerepelnek a magasabbrendű bölcsességgel, ami Mózes Törvénye. Tartalmuk kinyilatkoztatásszerű. Minden elv szerepel bennük, amik lehetővé teszik a zsidó népnek identitásukat megtartani és megmaradni igaznak, akiket Isten megment. Nincsen olyan előírás Tóbit szellemi végrendeletben (4,3 z jegyzet; 14,3 q jegyzet), ami nem találná meg konkrét illusztrációját az elbeszélés főszereplőinek valamelyik cselekedetében.

A család és a házasság

A család az a pótolhatatlan sejt, amelyen keresztül továbbadódik a nemzet szellemi öröksége (1,8; 14,3.8-9). Innen ered mindazoknak az erényeknek előtérbe helyezése, amik az összetartást segíthetik, különösen a szülők tisztelete (1,8; 3,110.15; 4,3-4; 6,15; 14,12-13). A család életében meghatározó esemény a házasság. Itt történik meg az átlépés egyik generációból a másikba, ettől függ a jövő. Nagy ugyanis a kockázat az elhurcoltak számára, hogy asszimilálódnak a nemzetekhez a vegyes házasságok révén. Megérthetjük hát, hogy miért áll a házasság Tóbit fiához intézett tanácsainak középpontjában (4,12-13). A könyv középpontját is ez képezi (6-8), ami végülis egy, az Isten akarata szerinti házasság története.

A jócselekedetek

A család egyik generációról a másikra az Isten és parancsolatai iránti hűséget adja tovább. Az első az Isten iránti hűség (1,12; 2,2; 4,5; 14,8-9), de az tettekben kell hogy megnyilvánuljon, a Törvény aprólékos, aggályos megtartásában, amit a szóbeli hagyomány ad át (1,8 l jegyzet). Már itt előre lehet érezni ami farizeusok buzgóságában érték (1,8 k jegyzet; 3,15 w jegyzet). A Templomtól és a szertartásoktól való eltávolodás eredménye a hangsúly áthelyeződése a személyes és egyéni feladatokra Istennel és a felebaráttal szemben. Tóbit felebarátai még családjára és testvéri zsidó népére korlátozódnak (1,3.16-17; 2,2, stb.). Zsidó testvérei közül egy sem nélkülözheti azokat a szolgálatokat, amiket egy valódi család körében egymásnak nyújtanak: (1,17; 2,2.10; 4,16). támogatást, igazságos fizetést (4,14; 5,3.7.10.15; 12,1), temetést (1,17-18; 2,3-8). De az alamizsna és imádság mindenelőtti kötelesség.

A közösség összetartozásának eszköze az alamizsna (1,16; 4,7-8.16; 14,8-9) szintén biztosítja Isten jóindulatát. Aki ezt gyakorolja kincset gyűjt, engesztel, Istennek tetsző áldozatot hoz (4,9-11; 14,8-11). Az ima az igaz ember természetes folyamodása Istenhez, mivel mindent Isten hűségére tett fel. Nem tekintik a formaszerinti gyakorlatok sorozatának, hanem Isten befogadásának állandó állapotát (4,19). A legkülönbözőbb helyzetekben fogalmazódik meg: a kétségbeesésben (3,1-6.11-15), aggodalom idején (8,5-8) és örömben (8,15-17; 11,14). Ez az ima Isten dicséretéből áll (3,11 v jegyzet), hálaadásból, mivel igazságos, hogy minden műve igazságos és minden útja hűség és igazság (3,2).

A pátriárkák életének felidézése

Tóbit könyvének légköre patriarkális: utazása során talál Tóbiás feleséget, mint annak idején Izsák és Jákob. Tóbiás elveszett szülei számára, mint Józsefet elveszettnek mondták Jákobnak. Mint a pátriárkák feleségei, bár más okokból, Sára is úgy tűnik gyermektelen marad. Tóbitot angyal látogatja meg, emberi alakban, ahogyan Ábrahámot Mambrében.

A hasonlóság nem korlátozódik a helyzetekre, az elbeszélés kifejezéseiben s megmutatkozik. Jelentéktelennek tűnő részletek majdnem szó szerint kerülnek kölcsönzésre a Teremtés könyvéből: a találkozás (7,3-4 és Ter 29,4-6); a szerelem keletkezése (6,19 és Ter 24,67); a házasság megkötése (7,12-13 és Ter 24,33.50-51); stb.

A pátriárkák bolyongása folytatódik a száműzöttek sorsában (lásd 4,12). Isten gondviselése, láthatatlanul és tapintatosan vigyáz a legalacsonyabb sorsú zsidóra is, amint őrizte az ősöket is. Előkészítette a találkozásokat, megszabadításokkal és házasságokkal folytatta az Ígéret átadódását egyik generációról a másikra, mindaddig, míg végre eljött a nap, amikor visszatérhettek "Ábrahám földjére" (14,7).

... a próféták fényében

Tóbit kiolvassa személyes és elhurcolt testvérei sorsát a próféták jövendöléseiből. A múltból Nátán próféciájának visszhangjaként felfénylik Jeruzsálem és királya lelkesítő emléke (1,4; lásd 5,14). A csapások, amiket testvéreivel együtt szenved el az Ámosz által a bűnös Izraelnek előre jelzett büntetések beteljesülései (2,6). A jövő egyelőre titok és hajlamosak volnánk Tóbit vakságának jelképes jelentést adni. És íme, Tóbiás fia által, aki a nemzetségét folytatni fogja, Isten megnyitja szemét, testi és szellemi értelemben, mivel maga is prófétává válik: felszólítja az egész népet megtérésre és bejelenti nekik a próféták által megígért szabadulást (13). Amikor teljesül majd Náhum jövendölése Ninvérol a Templomot ideiglenesen újjáépítik, addig is, amíg el jön annak az ideje; akkor mind visszatérnek országukba, Jeruzsálem felépül teljes pompájában, ez a ragyogó látomás aminek hangja  hasonló Iz 60-62-he. Akkor a nemzetek középpontja lesz Jeruzsálem (13,10-18; 14,3-7).

Ehhez a patriarkális és prófétai háttérhez, a mózesi bölcsességhez és az ősökhöz való mindennapos hűséges ragaszkodáshoz egy új gondolat társul: előkészíteni a visszatérést Ábrahám földjére, ugyanazon az úton, ami lehetővé tette őseiknek az odajutást.

Eredeti szöveg és nyelv

Tóbit könyvének szövege csak fordításban jutott el hozzánk, mégpedig három, igen különböző alakban:

1.   Egy hosszú alakban, amit a hosszú szövegnek nevezünk, amit egy IV. századi görög , kézirat a Szinaitikusz őrzött meg és amit elég hűen újított fel a régi latin verzió, Szent Jeromos Vulgátája előtt. Ez a hosszú szöveg hangvételében szemita, időnként kissé bőséges, de igen színes és összefüggő. A Tóbiás könyvének töredékei, amiket Qumránban fedeztek fel (egy héber, négy arámi nyelven) alátámasztják hitelét. Manapság hajlamosak arra, hogy ezt tekintsék az elveszett eredetihez legközelebb állónak. Ezt követjük mindig a fordítás során.

2.   Egy rövid alakban, amit a rövid szövegnek nevezünk, amit a legtöbb görög kéziratban megtalálunk. Ez, úgy tűnik, az előzőnek feldolgozása, ami arra szolgál, hogy helyesebb görög szövegben rövidített, világosabb szöveget nyújtson, megszabadítva azt a másodlagos fontosságú részletektől. Ezt a szöveget a görög Egyházakban használják és egyes mai fordításokban. Ezért jelöljük meg minden esetben azokat az eseteket, amikor eltér a hosszú szövegtől valamiféle új, valamilyen fontosságú elemet hozva. Arra is szolgál, hogy betöltsük azt a két hiányt, ami a hosszú szövegben mutatkozik a 4 és 13 fejezetekben.

3.   Végül egy utolsó alakot meg kell említeni, mivel ez volt, amit a latin Egyház hagyománya ismert a V. századtól kezdve és amit a katolikusok ma is használnak a liturgiában. Ez a latin Vulgáta, a Szent Jeromos által készített fordítás, egy arámi eredeti után. Ez egy gyors munka, ami a fordító aszkétikus személyiségéről ad felvilágosítást, valamint a házasságról való felfogásáról és az eredeti szöveg árnyalatait tükrözi.

Ami az eredeti nyelvet illeti, a hosszú szöveg tanulmányozása után a szemitizmusok tekintetében az arámi nyelv felé hajlanánk, de egy héber eredeti feltételezése sem zárható ki.

Keletkezés dátuma

A könyv vallásos gondolatai, a későbbi próféták felhasználása egyértelműen a Száműzetés utánra helyezi azt. Ha figyelembe vesszük a sok hasonlóságot Sirák fia könyvével, ami 190 körül íródott, a hitet és a jámborságot mint ideált, ami már a farizeusokat idézi, egy Kr.e. 200. évi dátum lehetséges lenne.

Vissza a ÓSz menühöz